Hock Pál interjú

1992 óta ül a volán mögött, volt már City rally, szlalom, túra és sprintversenyeken is. A 2013-as év csak megerősítés volt abban, hogy a motor nem áll le, de talán a Historic várja, Peugeot 306 helyett egy Audi quatroval… még nem tudhatjuk, de a pályán biztosan találkozunk!

Mikor kezdted a versenyzést?
Tájékozódási-ügyességi versenyekkel kezdtem 1992-ben. Ezeket City-rallynak hívták, jellemzően Budapesten és Pécsen rendezték őket, bajnokság formájában, itiner alapján kellett tájékozódnunk a környező hegyeket bejárva, adatokat kellett gyűjtenünk, és közbeszúrtak egy-egy kisebb gyorsaságit, szlalomot is. Ezeket egy kivételével mind megnyertem, ekkor határoztam el, hogy továbblépek és kipróbálom magamat a raliban is. Építettem egy Golf I-est, és indultam túraversenyeken, szilveszter ralin, de ott voltam az első RTE versenyeken, Mezőtúron is kb. 1994-ben ezután 1995-ben Hévízgyörkön ízzé-porrá törtem a Golfot, újra építettem ugyan, indultam is versenyeken, de az már nem volt az igazi, az új kocsi jobb lett, de én már nem mertem úgy menni, elbizonytalanodtam, megijedtem.  Az év végére a pénzem is teljesen elfogyott, a kocsit eladtam, a sisakomat is elajándékoztam, 15 év csend következett.

Mióta versenyzel a sprint mezőnyben?
Vettem egy autót 2009-ben, gyakorlatilag az óta. Úgy terveztem, hogy csak szlalomon indulok, de ki akartam próbálni magam rali versenyen is. Az SRT versenyekre esett a választásom, el is töltöttünk két szép évet Gyufa versenyein, a szlalomozást pedig fokozatosan abbahagytam.

Milyen autókkal álltál rajthoz?
Régen a City-raliban R5 turbóval indultam (azóta is hiányzik), a túraversenyeken Golf 1-eseim voltak, egy versenyre béreltem egyszer egy 205-ös Peugeot-t, de indultam murvás-aszfaltos versenyeken az Opel C Rekord-dal is, amit én építettem. A mostani autóm egy 306-os Peugeot.

Ki diktálja az itinert?
A navigátorom, aki egyben a jó barátom is Kemény Viktor. Gyakorlatilag gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Bár nem autós szakember, rendkívül éles meglátásai vannak. Kitűnően alkalmazkodik az új helyzetekhez, könnyen ismerkedik, barátkozik, jó hangulatot teremt, ahol megjelenik.  Néha jókat licitálunk a guminyomásokat illetően, a döntést aztán én hozom meg, de mindig figyelembe veszem a javaslatait. Ezek a stabil, jó eredmények nem születhettek volna meg, ha mi nem lennénk ilyen jó páros. Van úgy, hogy neki nem megy, van úgy, hogy nekem. Megbeszéljük, mi a gond, nem görcsölünk, elengedjük a dolgot, a biztonságra törekszünk, lehozzuk a kocsit egyben. Az autóhoz igazából nem ért, de egyvalamihez bizonyosan: Hozzám. Mindig figyel rám, látja, ha fáradok, akkor nem hajt már. De néha kifelejt egy-egy nagyféket, a kanyar előtt hadd szaladjon a szekér. Jó navigátor, bármilyen szinten megállná a helyét. Az egyetlen dolog, amit nehezen viselek el, az az, hogy dohányzik, méghozzá sokat. Mivel viszonylag fürge mozgású, képes szabadtéren is befüstölni egy viszonylag nagy területet. Remélem, leszokik és azt a pénzt is majd a versenyzésre költhetjük. Tartok tőle, hogy kihagyhatatlan.

Mióta versenyeztek együtt?
2009 óta, de Viktor állandó kísérőm volt a túrás években is, előtte a City rallyban is, bár akkor még Lay Ágoston Tücsi barátom navigált.

Jelenlegi gépedről mit lehet tudni?
Ez egy 306-os Peugeot, szívó 2000-es utcai motorral (kb. 170 lóerő), utcai fékkel és kormányművel. A futómű enyhén módosított, de a gátlókon kívül minden egyezik az utcaival. A váltó rövid, speres, szinkron a vége úgy 170 körül lehet. Bátran ki merem jelenteni, hogy a sprintes pályafutásom alatt nem találkoztam ennél megbízhatóbb autóval. Olyan 40 versenyen indultam vele az elmúlt években a szlalomokat nem számítva, és egyszer sem estünk ki műszaki hiba miatt! Mi nem ismerjük ezt a fogalmat! Az elmúlt 5 évben négy bajnoki címet szereztünk vele, de még nem vettem le róla szelepfedelet egyszer sem. Ha nő lenne, el kellene venni feleségül.  Imádjuk!  De ami jár, az jár, két versenyenként olajcsere a motorban, váltóban. Mindent én csinálok rajta, senki nem nyúlhat hozzá, csak én. Autószerelőként dolgozom, nem gondoltam a franciáról se túl jót, se túl rosszat. Közel 20 éve vagyok vállalkozó sok helyzeten átverekedtem magam már, de amikor emellett döntöttem, ezt nem gondoltam volna: az eddigi életem 10 legjobb húzásában benne lesz a Peugeot! Benne lett!

Hogyan sikerült a tavalyi ARK kupa?
Azt gondoltam, hogy a kategória és az abszolút második helyezés, valamint sprint sorozatunk bajnoki címe számunkra minden idők legjobb eredménye. Ha az első versenyen elért 15 pontot megkapjuk, akkor a kategóriát az ARK-nál is megnyertük volna, de késői regisztráció miatt ezt elvették tőlünk. Így maradt a második hely. Bosszantó, mert ebben a felelősségét az MNASZ is elismerte, ráadásul 2012-ben is így kerültünk a második helyre, a már lefutott verseny után elvették a pontjainkat a rendező és az MNASZ vitáját követően. Mégis azt gondolom, hogy idén igazán méltó helyre került a Határ családhoz a bajnoki cím, hiszen ők sokkal jobbak nálunk, és kívánom is Attilának, hogy érjen el minél többet a raliban, legyen nagy bajnok, akkor én is dicsekedhetek majd azzal, hogy egyszer ellene versenyeztem.

Mely versenyeken tudtatok részt venni?
A nyugati régió hat versenyén kívül indultunk Pécsen is, Vácon és Miskolcon is, összesen kilenc versenyen.

Milyen tapasztalatokat szereztél?
A nyugati régióban, ahol szinte senkit sem ismertünk, barátságosan fogadtak minket, csakúgy, mint az azon kívüli versenyeken. Pécsen a helyi sprintes arcok már nem is erőltetik az edzést, szépen félreteszik az autóikat, és várják a rajtot. A Vác rali előtti edzés a magas induló szám miatt nehéz feladat volt. Mire végeztünk, a prológot már le sem tudtuk járni, lépésben mentünk végig rajta a rengeteg néző előtt, a világ szégyenére. A Miskolc rali óriási hatással volt ránk, ennyi rali imádó nézőt sehol sem találni, félelmetes a hangulat. Egyetlen negatívumként csak azt tudom mondani, hogy úgy látszik nem nekünk való az, ha egymás után két hétvégén versenyre kell menni. Fáradtak vagyunk egy nehéz átdolgozott hét után, és a versenyen gyengén teljesítünk. Ezt nem fogom többet erőltetni.  A mi kis rali csapatunk ugyanis csak két főből áll.

Melyik verseny tetszett a legjobban?
A Tatabánya rali. A saját ágyunkban aludhattunk, kipihenten kezdtünk a versenyt. Legyőzhetetlennek éreztem magam, és bár tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, keményen nyomtuk, jól mentünk. A kis Peugeot is hozta a formáját, így megnyertük a kategóriát.

Kivel vívtad a legnagyobb csatát?
Az osztrák Thomas Jung-gal. Opel Kadet GSI-vel mennek, rendkívül kiegyensúlyozottan. Volt olyan verseny ahol a negyedik gyors után csak két másodperc volt közöttünk. A Rába Ringen nem tudom megfogni, az nagyon fekszik neki, és főleg, hogy az első versenyen féltengelytörés miatt, csak az ötödik lettem, csak nehezen tudtam pontban utolérni. Lehetett volna ő is bajnok, csak Vigántpetenden, a negyedik gyorson behibázott két lassítót (20 mp.) ezzel a harmadik helyen zárt, mi nyertünk, és ezzel átvettük a vezetést a bajnokságban. Az utolsó versenyen már senki nem szerzett pontot, így mi lettünk a bajnokok. Csak egy nüánszon múlt. Kincsesbányán megmutattam nekik a fű alól kiálló betonvasakat, innentől kezdve óriási respektem volt az egész osztrák csapat szemében. Mivel elég jól beszélek németül összehaverkodtunk, általában én fordítok nekik a versenyzői eligazításon. Jó fejek, tiszta, becsületes versenyzők. Az osztrákokkal azután sok Unicumot elpusztítottunk a díjkiosztón.

Mi a terv 2014-et illetően?
Az a röhej, hogy tulajdonképpen minden megvan a versenyzéshez, a kocsi kész, a gumik a polcon és mégsem tudom, mi legyen. Viktor jelezte, hogy idén nehézségei vannak, nem biztos, hogy tud jönni navigálni, tehát kéne valaki helyette, de még nem tettem lépéseket, egyelőre várok. Eközben építem az Audi Coupe Quattro-t hisztorikra, most erre összpontosítok. Jövőre kész kell, hogy legyen. Nem tudom, később merre fúj a szél, de lelkem mélyén mindig sprintes maradok.

Kinek jár köszönet?
Támogatóim nincsenek, úgyhogy ez a felsorolás elmarad. Akinek a legtöbbet köszönhetek az Fischer Ákos. Foglalkozott velem, egy neki idegen embert tanított vezetni, itinert írni, nemegyszer a testi épségét is kockára téve, hóban, murván, aszfalton, önzetlenül. Koch Gabi bá, sokan elfelejtik, ha ő nincs, nincs ARK. Ő az egyetlen igazi összekötő kapocs az MNASZ és a sprint között. ezért neki köszönhetjük az ott elért sikereket. Határ István mindig pontos és készséges választ ad a technikai kérdéseimre, pedig a kategóriában ellenfelek vagyunk! Ők igazi nagybetűs RALI EMBEREK! Éljenek sokáig, egészségben. Köszönettel tartozom a családomnak is, akik bár soha sem támogattak, de legalább nem is akadályoztak. Végül köszönet az egész sprintes társadalomnak, a fotósoknak, a rendezőknek, az ellenfeleknek, egyszóval mindenkinek. Ezt a jó hangulatot, ami a sprintre jellemző, mi teremtjük mindannyian. A helyzetünk valahogy évről-évre nehezedik, de mi kitartunk, mert szeretjük a sprintet, az ellenfeleinkkel és a nehézségeivel együtt.

Krizsán Zoltán

hockinterju2


Ha tetszett, csapass rá egy lájkot, vagy oszd meg!
Köszönjük szépen!