Pontokra nem, egy új barátra viszont szert tettek

Vojcsik „Golyó” Ferenc személyében új barátra lelt a 21. Steelvent Miskolc Rallyen Strider Zoltán és Koch Péter. Már csak ezért is hatalmas mosollyal az arcán hagyta el Miskolcot a Maxx Race Team párosa – még annak ellenére is, hogy technikai probléma miatt az április 24-25-ei futamot sem tudták befejezni.

Strider Zoltán: Kicsit vegyes érzelmekkel tértünk haza Miskolcról. Nagyon jól kezdődött a versenyhétvégénk, hiszen a pénteki prológon sikerült egy abszolút első időt abszolválnunk a rallye2 mezőnyében. Állítólag nem csak a leggyorsabb, de a leglátványosabban is mi mentünk. Ami külön öröm volt még számunkra, az az, hogy Vojcsik Golyó is odaszaladt hozzánk a végén, és személyesen gratulált nekünk a teljesítményünkhöz.

Ezek után bizakodva vártuk a szombati versenynapot. A hétvégi derbi abban nagyon hasonlított az egri szezonnyitóra, hogy az utat most se nagyon láttuk, ugyanis teljesen felhordásos volt, csak egy nyomon lehetett közlekedni. Mint a mesékben, a lassító gumik hol voltak, hol nem voltak – a kedves, illuminált állapotban lévő nézők úgy gondolták, izgalmasabbá teszik a versenyt azzal, hogy mindig máshová helyezik át az abroncsokat. Számunkra, versenyzőknek ez nem volt annyira vicces történet – igazi roncstelep alakult ki megint a pályák szélére. Nem véletlen tehát, hogy az első illetve a harmadik gyorsasági szakaszt is végül etappá nyilvánították.

Az éles versenyünk tehát a második gyorson indult, ahol rögtön sikerült egy abszolút 2. időt autóznunk. A folytatásban a 4-es számú pálya következett – pont az, ami a legkevésbé tetszett a kijelölt szakaszok közül, amivel a legkevésbé tudtam összebarátkozni. Ez meg is látszott a teljesítményünkön: nagyon sokat kaptunk a versenytársaktól, s vissza is estünk az abszolút 7. pozícióba. El is ment a kedvem ezek után, de felszívtuk magunkat, és a második körre újra maximális bizonyítási vággyal gurultunk ki. Azon voltunk, hogy behozzuk a hátrányunkat, de a 6. szakaszon sajnos minden balszerencse utolért bennünket. Az egyik felhordásos kanyarban megforogtunk, befarolunk egy kapubejáróba – de mivel nem értünk hozzá semmihez, folytatni tudtuk a menetelést. Néhány másodpercet ott hagytunk, de a ritmusunkból nem veszítettünk. A pálya második felében azonban a turbónyomás elment a Mitsubishiből, s egy szériaautónak megfelelő teljesítménnyel gurultunk le a gyorsról. Az utolsó két szakasz előtt már nem volt szervizünk, így választhattunk, hogy végigmegyünk így, vagy megkíméljük az autót a további terheléstől, és inkább feladjuk a futamot. Mi az utóbbit választottuk.

Ennek ellenére happy end-del zárult a versenyhétvége. Tapasztalatnak jó volt az itteni szereplés, s ameddig mentünk, igazán jól éreztük magunkat. A prológos győzelem miatt volt még egy jelenésünk a céldobogónál – igaz, autó nélkül –, ahol ismét Golyó várt bennünket, gratulált és ő adta át nekünk az elsőségért járó különdíjat. Úgy érzem, találtunk tehát egy új barátot, akire nagyon büszkék is vagyunk! Abban pedig nagyon bízom, hogy a jövőben eljön majd a mi időnk is, és tényleg versenyben lehetünk majd az abszolút értékelés dobogós helyezéseiért!

Koch Péter: Izgalmas hétvégénk volt. Nagyon jól indult, hiszen megnyertük a prológot a rallye2 abszolút értékelésében, de aztán hamar visszább kellett vennünk a lelkesedésünkből. A szombati versenynapon rögtön az első gyorsasági szakasz etap lett, ez szerintem nagyon kizökkenti az embert, mert rákoncentrálunk, felszívjuk magunkat, aztán nem történik semmi. Ettől függetlenül a második szakaszra sikerült újra összeszedni magunkat és jó idővel teljesítenünk. Az nagyon meglepett bennünket, hogy mennyire felhordásos volt a pálya a kigumizott kanyarokban is. Több helyen egyáltalán nem számítottunk erre, de ahogy beszéltünk a többiekkel, őket is váratlanul érték az effajta változások. Lehet, hogy volt ebben olyan, amit nem jól írtunk fel, de ez azért nem jellemző, és ahogy később kiderült, ebben azért a nézők keze is benne volt. Ez nagyon megnehezítette a dolgunkat. Az első gyors után a harmadik is etap lett, ezeket kihasználtuk és ahol kellett, kiegészítettük az itinerünket, hogy a következő körben már ne legyen meglepetés.

A pontot ismét egy műszaki hiba tette a versenyünk végére. Tudjuk, hogy ez mindig benne van a pakliban, de elég bosszantó volt Eger után újra belenyúlni. Valamennyire kárpótolt azért bennünket, hogy a prológon nyújtott teljesítményünkért különdíjat vehettünk át, és ha az autó nem is, mi azért felmehettünk a céldobogóra. Nem csüggedünk, hiszen lesz még idén bajnoki forduló, és nagyon reméljük, hogy végre csak rajtunk fog múlni.

Horváth Judit


Ha tetszett, csapass rá egy lájkot, vagy oszd meg!
Köszönjük szépen!